MasszázsBarát​

                                                                    

                                                                            Csoki

                                                             történelem

 

 

 

 

 

A csokoládé kakaóbabból készül, ami a Theobroma cacao nevű trópusi fán terem. A növény története az i. sz. 600 körüli időkig, a Maya birodalomba vezethető vissza. A kakaóbab már ebben az időben is értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták a keserű italt. Az adót is kakaóban fizették, egy rabszolga ára például 100 kakaóbab volt, 10 babért egy nyulat kaptak. Amikor a maják uralmát az aztékoké váltotta fel, a legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. Amerika felfedezésekor Kolumbusz Kristóf és legénysége kikötött a mai Honduras partjaihoz közel található Guanja szigetén, ahol az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, melynek főzetéből életerőt meríthettek hagyományuk szerint. Ezt a bizonyos italt hívták a szigetlakók xocolatlnak, amiből később a csokoládé elnevezés kialakult. A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. A kakaóvajat kivonták belőle, majd kukoricalisztet szórtak bele, hogy sűrűbb legyen. Különféle fűszerekkel (pl. chilivel) ízesítették.

 

 ,,Amerikában,, az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. Ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is! Rájöttek, hogy a kakaóbabok íze más, hogyha a fán érik meg, mint ha éretlenül lepottyan a fáról, és beágyazódik a nedves, meleg, sáros talajba, s ott megerjed. Erjedés után kevésbé lesz keserű, míg jellegzetes aromáját megőrzi. Az erjedés során 5-10 nap alatt bontakozik ki a kakaó igazi ízvilága. Miután erre rájöttek, megváltoztak a szüretelési szokások is: a gyümölcsöt machetével éretlenül levágták a fáról, belenyomkodták a földbe, majd kivárták az erjedési időt, aztán lefejtették a gyümölcs húsát a magról és megszárították. A kiszáradt magokat megpörkölték. A magokról még nem tudták eltávolítani az összes gyümölcshús-maradványt, ezért táncos mozdulatokkal addig tapostak rajta, amíg minden maradvány le nem jött róla. Ezután újra megpörkölték, meghámozták, összezúzták mozsárban, és az így létrejött masszából öklömnyi golyókat formáztak. Az elkészült golyókból készítettek italt, először összezúzták, majd hideg vízzel habosra keverték, chilivel és vaníliával ízesítették. Ez a kakaóital laktató és tápláló volt. S az erjesztésnek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el. Legendájuk alapján a Tollas Kígyó istentől, Quetzalquetl-től (Tolték uralkodó volt a Mayák idejében)kapták az istenek italát és eledelét, a csokoládét és a kukoricalisztet. A Tollas Kígyó elhagyta őket, de meghagyta, hogy visszatér még. Ezért, amikor a szakállas spanyol Hernán Cortés partra szállt, őt hitték a visszatérő Tollas Kígyónak. Uralkodójukhoz, Montezumához vezették, aki díszes aranykehelyben felszolgáltatta neki az isteni italt. Cortés észrevette a benne rejlő értéket, és lefoglalta az ősi ültetvényeket, katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg így egész nap képes volt menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredményt láttán a spanyol hadvezér vérszemet kapott, magának kívánta a kincset, lemészárolta az aztékokat. Egy forrás szerint az őslakókat saját italuk segítségével győzték le: „Egyetlen pohárnyi belőle egy egész napra felfrissíti a katonát” – írta Cortés. A győzelem után, hajóin kakaót szállíttatott Európába. A 17. századig a kakaó az országon belül maradt, nem terjedt el.

 

Eleinte maguk a spanyolok se fogyasztották szívesen a keserű italt. Ők a dél-amerikai népektől eltérően a kakaót forró vízzel öntötték fel és habbá vert tojásfehérjét kevertek hozzá. Először a mexikói spanyol apácák kezdték el ízesíteni szerecsendióval, fahéjjal, cukorral és kezdték koronggá, táblává formálni, mert így jobban kezelhető, tárolható és könnyebben adagolható. 

 

A csokoládét a 18. század végéig italként fogyasztották, vízzel vagy már tejjel, ritkábban borral higítva, tojással dúsítva. A csokoládégyártást a gyógyszerészektől átvették az erre specializálódott, főleg olasz származású csokoládékészítők. A szilárd étcsokoládé a 19. század találmánya. Formája kezdetben hengeres volt, ezért az ördög szarvának is nevezték.

 

 A mexikói csokoládékészítés művelete igazán sok türelmet és kitartást igényel, mert a szilárd, száraz kakaóbabot addig kell zúzni, amíg ki nem válik belőle annyi zsiradék, hogy a porból massza képződhessen.

A titok szerint a gyógyhatású csokoládé ital szerecsendió, fahéj, méz, vanília és chili felhasználásával készült.

                                                                                                                                                 

                              Wikipédiából nyert információk alapján